Magyarországon csupán a nők 3%-nak van önbizalma ez derül ki a legfrissebb statisztikai adatokból, mindössze a nők 3%-a szereti és fogadja el Önmagát úgy ahogy van. Egy másik, köztudott tény szerint a Magyar nők a legszebbek a világon :)
Nagy részünk folyamatosan elégedetlen önmagával, és úgy gondolja, csak akkor tudná szeretni önmagát, ha más milyenebb lehetne/lenne a külseje. Van hogy csak egy karnyújtásra vagyunk a megálmodott ideáltól, de mégsem teszünk semmit sem, azért, hogy utána majd méltók lehessünk a saját szeretetünkre, és végre elfogadhassuk önmagunkat.
Sok esetben azt sem vesszük észre, hogy csak telnek múlnak az évek és sosem szerettük magunkat igazán.
„ Én soha nem voltam magammal elégedett, viszont most nagyon elégedett lennék, ha olyan lennék, mint korábban voltam, amikor szintén nem voltam elégedett…”
Tényleg úgy akarjuk leélni akár az egész életünket, hogy ez a "probléma" végig Velünk tart?
Mit tennél másképp, ha több önbizalmad, önbecsülésed lenne?
***
Nem egyszerű szembenézni a kamerával. Ilyenkor kicsit szembenézünk önmagunkkal is, a saját komplexusainkkal is.
Jaj, vajon látszik milyen nagy az orrom, hogy aszimmetrikus az arcom?
Le lehet retusálni a hasam, vagy elég ha behúzom? És a melleim? Utálom hogy ilyen kicsik / nagyok....
És ha nem vagyok elég szép? Bár amikor a tükörbe nézem magam, és kicsit oldalra fordítom a fejem, akkor van egy szög amiből egész jól nézek ki.... de most tényleg mi van ha nem lát meg épp ebből a szögből a fotós?
Nem vagyok fotogén, hagyjuk az egészet.....
na jó... megpróbálok készíteni magamról pár fotót, hátha sikerül elkapnom azt a "szöget". Végül is az a legbiztosabb, hiszen én tudom a legjobban mi áll jól Nekem, hogy nézek ki jól, nem igaz?
.... a háttér katasztrófa, kupi hegyek.... lássuk csak, mentsük ami menthető .... Ez az, ez jó lesz.... Igen, azt hiszem sikerült eltalálnom azt a szöget.
***
sőt! készült olyan fotó, amit még meg is szerkesztettem :)
Jó érzés rábízni magam másra.
Megengedni magamnak, hogy más is meglásson és megörökítsen olyannak amilyennek.
Megmutassa milyennek lát...szavak nélkül...
Ha nem sikerül jól, nem sikerül, ha igen, akkor igen.
Megengedni magamnak, és elfogadni azt, hogy nem csak az az egy valóságom, arcom van ahogy én a tükörben látom magam kritikusan.
Adni egy esélyt magamnak....
Hogy a viszonyítási alapom, hogy milyennek kellene lennem ne a címlaplányok legyenek...
csak egyszerűen meglássam hogy látnak azok az emberek akik szeretnek.
Meglátni magam úgy ahogy a barátaim, a szeretteim látnak, akik Velem ellentétben nem a hibáimmal tökéletlenségemmel vannak elfoglalva.
Megengedni, hogy meglássanak olyannak ahogy Ők a tökéletlenségemmel együtt látnak.
És rábízni magam arra aki épp fotóz, és átadni magam Neki.
A szemeinek, a látásának, a szépérzékének, a tudásának és a szándékának...
Például a Karcsinak:
És ha itt ezen a ponton meg is áll ez a folyamat, én akkor is nagyon hálás lennék a Páromnak, a barátaimnak, és szeretteimnek, hogy segítettek, hogy adtak Nekem egy olyan "tükörképet", amire ha ránézek akkor erőt meríthetek belőle.
Köszönöm Nektek!
Ugyanakkor hiszem és tudom, hogy nem véletlen, hogy imádok fotózni, és azon kívül, hogy ez Nekem és a modelljeimnek ekkora örömet adott, épp mások rólam készült fotói által kezdett gyógyulni a lelkem...
Ez megmutatta Nekem, hogy mennyit tud segíteni egy fotó a helyes énképünk kialakításában.
A fotózással az a célom, hogy megmutassalak önmagadnak másképp, hogy egészséges "tükörképet" adhassak én is. Neked, Nektek.
És a végére hagytam még pár képet. Fotós barátaim képeit, Ők szintén "tükröket" adtak a kezembe ezekkel a fotókkal, ezen kívül rengeteget tanultam a fényképezés világáról Tőlük, és ezért is hálás vagyok
... ahogy Barnabás látott 2010-ben (www.artbalance.hu)
és ahogy Attila látott 2012-ben ( http://www.flickr.com/photos/era_/ )
Köszönöm!
Jucus
