Blogbejegyzés

Kriszti portré

A mai interjúalanyom Kriszti. Kriszti feleség, két kisfiú anyukája, az egyetemen dolgozik főállásban, a munka és a család mellett ha ideje engedi szeret kertészkedni, és mindezek mellett plus size modell.

Krisztivel egy elég aktuális jelenségről beszélgettünk. Ha körül nézünk a barátnőink ismerőseink között szinte mindenhol azt látni, hogy a hölgyeknek problémája van saját magával, a legtöbben a testüket nem szeretik, általában fogyózni akarnak. Az is sajnos jellemző, hogy a környezettől sok megjegyzést kapunk a súlyunkra, hogy fogyni kéne, a médián keresztül szintén rengeteg impulzus érkezik hozzánk, ami ebben erősít meg minket.

Szerintem fontos őszintén beszélnünk attól, hogy ilyen körülmények között hogy tudjuk magunkat szeretni, az esetleges plusz kilóinkkal megbarátkozni.

Kriszti, hogy érzed magad a bőrödben?

Most jól! De nem volt ez mindig így! Hajlamos vagyok, voltam a beszürkülésre. Két évvel ezelőtt még az önbizalmam is sokkal kevesebb volt. Egy hosszú úton indultam el, ami mára már az út vége felé tart. Persze van, hogy megingok, hiszen nem mindig egyformák az érzéseim, nem egyformán élem meg a mindennapokat sem. Sokat változtam az utóbbi időkben, kivirultam, magabiztosabb lettem, amit sok embernek és eseménynek tudhatok be. Megbékéltem a kilóimmal!

Mi volt az, ami Neked segített abban, hogy ahogy Te fogalmaztál megbékélj a kilóiddal?

Rengeteget változtam, köszönhető ez annak, hogy 2 évvel ezelőtt részese lehettem egy átalakításnak, fotózással egybekötve, csodaszép ruhákban. Ez indította el bennem a változni akarást. Előtte csak úgy elevickéltem és túléltem a hétköznapokat. Aztán folytatódott egy 4 részes tévés átalakító műsorral, ami már nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hogyan is lépjek tovább, mit is kezdjek a duciságommal. Ezt követte egy Miss Dundi és Dögös Szépségverseny, ahol a 30 év feletti kategóriában indultam. Nagy bátorság volt tőlem, hogy mertem jelentkezni a versenyre, csodálkoztam is magamon, de valahogy mégis annyira vártam és utólag visszagondolva jól tettem, hogy mertem bevállalni. Jó érzés volt sok hasonló cipőben járó lánnyal megismerkedni, meghallgatni a történeteiket. Barátságok is szövődtek, tanácsokat is kaptunk, adtunk egymásnak. Rengeteget számít, ha csak valaki meghallgatja a másikat. Az is adhat egy olyan mértékű kis önbizalmat, amiből később már lehet építkezni. Oda kell figyelnünk a másikra! Nagyon sokat köszönhetek Szkiba Zsuzska (Beauty With Plus) bloggerinának, valamint Kovrig Dórinak (Plus Size Advice), akiket naponta olvasok és már lassan 2 éve követek nap mint nap a facebook oldalain, valamint ugyanennyi ideje tagja vagyok Lackner Enikő Duci Divat oldalának is, tele csupa-csupa hasonló duci lányokkal, asszonyokkal, jó kis témákkal, divattippekkel. Általuk is kicsit másként látom már a világot!

Hogy segített a változásban az, hogy elkezdtél modellkedni?

Nagyon sok pluszt adott. Egészen máshogy látom már magamat. Tükör elé kell állni, nincs mese, kötelező, mindenkinek! Nem behúzott hassal és pózt felvéve, hanem csak úgy, kényelmesen. Aztán persze jöhet a pózolás is, mert az is kell a lelkünknek, hogy jól induljon a nap! Sok emberrel ismerkedtem meg a modellkedés kapcsán. Alapjában véve szeretek ismerkedni és szeretek jó lelkű embereket megismerni. Szerencsére találtam is párat, Téged is megtaláltalak, vagy közösen találtuk meg egymást?

:) Igen, megtaláltuk egymást. Milyennek látod most magad?

Egy átlagos anyukának, aki dolgozni jár és gyerekeket nevel! Sokszor nincs időm úgy magamra, mint szeretném! Nem vagyok túlzottan csinos és kirívó. Egyszerűségre törekszem. Szeretem a letisztult formákat az öltözködésben! Nem mindig szeretem/akarom megmutatni magam. Sokat sejtetni felemelőbb érzés, mint mindig mindent megmutatni magunkból. Általatok pedig egy újabb énemet láthattam meg, hogy lefotóztatok. Sok ismerősömtől kaptam dicsérő szavakat és nagyon örülök, hogy megismerhettelek! Közös fotózásunk során is a kiváló rálátásod, az emberségességed, kedvességed sokat jelentett nekem. Minden nőnek egyszer át kell élnie egy ilyen fotózást! Mindenki megérdemli!

Köszönjük. Azt gondolom, hogy önmagában a fotózás is sokat tud ugyan segíteni, de ami még fontosabb, hogy olyan emberekkel és információs forrásokkal vegyük körül magunkat akik/amik pozitív hatással vannak Ránk. Mennyire határozza meg az Önmagadról alkotott képet a környezeted?

Önmagunkat ismernünk kell, ez biztos! Amit magamról gondolok, általában a környezetem is ugyanezt jelzi vissza felém. Sokszor kapok bókokat, ismeretlenektől és ismerősöktől is. Nem mindig tudom ezt helyén kezelni, mert zavarba tudnak hozni vele, viszont tudom és érzem, hogy ki mondja őszintén és ki nem.

 

Mit tudsz tanácsolni azoknak a hölgyeknek akik nem tudják szeretni magukat? Mi lehet az első lépés?

Sosem szabad másokhoz hasonlítani magunkat! Mindenki egyedi és megismételhetetlen! Mindenkinek más áll jól, senki sem tökéletes, sosem leszünk azok, ne is törekedjünk erre! Egyik napról a másikra nem lehet megváltoztatni az önmagunkhoz fűződő viszonyunkat, ezt én is aláírom; de ha törekszünk rá, ha nem kergetünk hiú ábrándokat és teszünk is azért, hogy megszeressük igazán önmagunkat, akkor idővel menni fog. Több önbizalmunk lesz, ha szépen lassan, de biztosan építkezünk! Jobban fogjuk érezni magunkat, szeretni fogjuk azt, aki reggelente a tükörből néz vissza ránk, még akkor is, ha az az arc vagy alkat nem is olyan tökéletes. Mindenki szép! Legyünk önmagunkkal harmóniában, ne akarjunk máshoz hasonlítani. Kísérletezni kell, meg kell próbálni kilépni a komfortzónánkból néha! Sose legyünk kishitűek önmagunkkal szemben. Mosolyogjunk sokat és a világ vissza fog mosolyogni ránk! És aki csak teheti, menjen el egy portré fotózásra, mert felejthetetlen élményben lesz része, nagyszerű élmény lehet egy változás kezdetéhez, ahol megláthatja mindenki, hogy milyen is valójában. Nekem is annak idején egy ilyen fotózás adott kellő bátorságot ahhoz, hogy tovább merjek lépni és meg merjem álmodni azt, amik már réges-régen a hátam mögött vannak és egy percig sem bántam meg, hogy mertem nagyot álmodni! Nem az számít, hogy ki hány kiló! Egyszerűen érezzük jól magunkat a bőrünkben és örüljünk annak, hogy bár nem vagyunk tökéletes alkatúak, de mégis szerethetőek vagyunk, szeretve vagyunk, hogy nem vagyunk egyedül a „problémáinkkal”, amik nem is problémák igazán, csak hajlamosak vagyunk néha túlzásokba esni egy olyan napon, amikor éppen bal lábbal keltünk. Ne engedjük, hogy mások ítéljenek meg minket és kategorizáljanak be. Csak pozitívan és előbb utóbb ki fog sütni az a nap! Bátraké a szerencse! Ahogy mondani szokták! Tényleg így van! :)

 

Köszönöm szépen Kriszti, azt gondolom nagyon sok jó tanácsot adtál, és külön köszönöm, hogy megemlítetted a fotózáson kívül mennyi hasznos dolog van még amivel segíthetünk saját magunk felépítésében. :)

Hírlevél

Idegesít ha fotóznak, szorongani kezdesz a kamera előtt? Úgy érzed a fotók nem Téged tükröznek vissza? Elkeseredsz amikor meglátod magad egy két képen? Úgy érzed az életben sokkal szebb vagy mint a fotókon? Neked szól hírlevelünk, iratkozz fel most:

Oszd meg mindenkivel!