Blogbejegyzés

Fotós Portré – J-moments

Kedves blog látogató, ezúttal a J-moments saját háza táján nézek körül. Egy igazán különleges, sokszínű embert, szeretnék bemutatni az én szemüvegemen keresztül.

Ki az az én, és hogy kerülök én ide?

Karesz vagyok, a J-moments tulajdonosának, párja, rajongója, társa és hamarosan férje. Így joggal gondolhatjátok azt, hogy elfogult vagyok az oldallal, a céggel és magával a személyével kapcsolatban. Ám, rögtön hozzá teszem, egyáltalán nem baj, sőt, akkor lenne baj, ha nem így volna, és minden viccet félretéve, nagyon is van realitása neki.

Miért ragadtam „tollat, gépet”?

Hogy bemutassam nektek, a J-moments megálmodóját, létrehozóját, tulajdonosát, motorját, szívét, lelkét, egyszóval azt a személyt, akinek mindezt a rengeteg sok szép megindító képet, írást köszönhetjük. A honlapon lévő „rólunk” részben leírtaktól eltérően, egy kicsit talán bővebben, más nézőpontból, szemszögből, leírni, megmutatni ŐT.

Gondolataimat, a mi „hétköznapi” képeinkkel színesítetem, ahogy én láttam, látom ŐT.

 Vágjunk is bele.

Ő Kuti Judit. Egy ízig-vérig Nő, akit olyan látásmóddal áldott meg a sors, ami mindenkinek hasznára szolgálna. Olyan szemmel tekint az emberekre, és olyan érző, érzékeny szívvel közelíti meg őket, hogy egyszerűen irigylésre méltó. Meglátja az embernek azt az oldalát, amit az emberek többsége nem vesz észre saját magán. Mindjárt leírom, mire gondolok.  –

Többnyire olyan külsőségek mögé bújunk, amik olyan falat építenek körénk, hogy saját magunk számára sem vagyunk reálisan láthatóak. Ahogy ez a fal egyre sűrűbb, szorosabb gyűrűt fon körénk az előítéletekkel, az önbizalomhiánnyal, stb. Egyre torzabb lesz a kép. Ezekbe aztán belemerülve, lelkileg is kezdi magát rombolni az ember, amivel egyre szorosabb hálót fon maga köré az ember. - Juci képes ezeknek a falaknak mögé látni, és észrevenni azt az értéket, szépséget, amit mi magunkban már esetleg rég eltemettünk.

A fotózás csak az egyik eszköz a kezébe, amivel olykor szinte láthatatlan módon hámozza le ezeket a rétegeket rólunk. Nem véletlen szeret beszélgetni, ismerkedni a modellel mielőtt fotózásra kerül a sor. Szeret a fotókba elmélyedni, megkeresni azt a pluszt, amitől a modellje egyedi és gyönyörű. Érzékenységével viszonylag hamar képes eljutni az igazi arcunkig. A kifinomult „radarjai” (ha szabad így fogalmazni), még fotózás közben is sok olyan pluszt adnak Neki, amire bátran támaszkodhat.

Rendkívül lelkiismeretesen, és körültekintően űzi, hajtja szenvedélyét. Addig teljességgel nyughatatlan, amíg nem sikerül megörökítenie, megmutatnia másoknak azt a szépséget, pluszt, amit Ő látott meg bennük. Képes olyan „egészként, egyként” látni bennünket, embereket, amit mi, van, hogy csak ritkán látunk magunkban. Kompromisszumok nélkül, minden alaklommal arra törekszik, hogy ne csak egyes részeinket ragadjuk ki magunkból, hanem, hogy egy teljes képet lássunk meg magunk előtt, ha visszanézzük magunkat.

Nem véletlenül portréfotózás, és emberábrázolás áll hozzá a legközelebb. Olyan mély, belső érzelmi motivációval fotóz, amit csak nagyon kevesen vesznek észre külső szemlélőként. Egyéni látásmódját, és szemléletét, szilárd alapokra építi. Múltbéli személyes tapasztalatai, és megélt pillanatai egy érzékeny, és egy igen határozott elképzelést, nézőpontot alapoztak meg Nála.  Azt gondolom, egyébként, hogy egy ilyen alap elengedhetetlen a hitelességhez. Szerintem teljes egészében hiteles abban amit, és ahogy csinálja. Pontosan tisztában van magával, és azzal, amit csinál, pont az előzőek miatt.

Sok embernek nem megy mindig minden azonnal, és nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretnék. Nem látjuk magunkat mindig mindenkor szépnek, és tökéletesnek, és nincs is ezzel semmi baj. De egy olyan egészséges szemlélet, önbizalom, amivel azonosulni tudunk elengedhetetlen ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, és el tudjuk fogadni magunkat. Jucus pont ezt a szemléletet igyekszik átadni minden fotózás alkalmával. Legyünk bármilyen helyzetben is, legyünk jóban magunkkal, és érezzük jól magunkat a bőrünkben.

Szeretem Benne, hogy tisztában van saját magával, és a képességeivel. Ő nem próbál másnak látszani, mint aki. Pontosan tudja, hogy hol van, és hogy mit szeretne, és hogy hová szeretne eljutni, legyen az akár technikai, akár lelki, belső értelembe. Hajthatatlan, hogy többet, és többet érjen el, adjon az embereknek. Szereti, és imádja a fotókat, folyton tanul, és keresi azokat a pontokat, amiken lehetne tökéletesíteni.  Olyan kimeríthetetlen energiákkal, és lelkesedéssel tudják feltölteni Őt azok a pozitív visszajelzések, amiket egy-egy jól sikerült fotó után kap, ami szinte szárnyakt ad Neki. Képes éjjel nappal az elkészült képeket tökéletesíteni, és azokat a maguk természetességében visszaadni. Szinte mindig akörül forognak a gondolatai, hogy milyen új, még személyesebb érzést, „képet” tudjon adni nekünk, embereknek.

Számára a fotózás sokkal több, mint egy hivatás, és az elkészült kép több mint egy szép emlék. Egy olyan érzés, ami örömmel, és boldogsággal tölti el, mind a fotóst, és mind a modellt, modelleket egyaránt. Hiszem, hogy fotózni csak így lehet, szenvedéllyel, odaadással, alázattal, és örömmel. Egy olyan pozitív töltet ébreszteni bennünk, ami jóleső érzéssel áraszt el minket.

Végezetül pedig had köszönjem meg, magának a fotósnak, Kuti Juditnak, hogy egy ilyen csodálatos és gyönyörű Nő párja lehetek, mint Ő. Valamint, hogy magam is egyre jobban vagyok mind magammal, mind az életemmel. Szeretlek Kuti Judit, szeretem az életünket.